meglepetés!

Vannak dolgok, amiket nem mondunk el senkinek. Nem azért, mert titkokról van szó, hanem mert nincsen az a szituáció, amelyben ildomos lenne ezeket megemlíteni.
Nem mondhatod el a srácnak, aki elhív, hogy milyen számodra a tökéletes randi. Nem tudhatja, hogy körhintázni szeretnél vele. Szeretnéd, ha azt a filmet ajánlaná fel, ami titokban a kedvenced; pont úgy készítené a spagettit, ahogy szereted, vagy neked adná az ananászait a pizzájáról.
Ugyanígy nem mondhatod el a barátaidnak, milyen szülinapi meglepetésre vágysz. Hiszen, honnan tudnák, hogy egy olyan szobába szeretnél érkezni, ami tömve van lufival, mint a Patch Adams-ben; vagy éppenséggel arra vágysz, hogy megsüssék a kedvenc tortádat.
Oda szoktam figyelni az ilyen kis apróságokra. Rendeztem már bulit, kitaláltam a tökéletes ajándékot, szerveztem ezt-azt. Azt remélem, egyszer valaki viszonozza a precizitásomat.

Én már azzal is meg lennék elégedve, ha az emberek tudnák, mit adjanak nekem ajándékba. Folyton csokikat kapok.
De kérdem én, senki nem veszi észre, hogy nem eszem csokoládét ?!