szerenád

Eljött életem utolsó gimnazista napja. 8 éven keresztül jártam ugyanabba az intézménybe.
Minden hétköznapomat ugyanazokkal az emberekkel töltöttem. Együtt nevettünk, együtt örültünk, együtt szomorkodtunk. Együtt nőttünk fel.
Hova tűnnek ezek az évek? A reggelek az iskola előtti Széchenyi téren? Soha többet nem ülünk az osztálytermünkben ugyanúgy mint eddig. Nem keressük egymást a folyosón, nem megyünk többet a büfébe.
Elmúlt.
Az az érzésem, nem készültem fel rá.
Nem szerettem az iskolámat, sőt az egész osztályunk a szó szoros értelmében gyűlölte. Én ehhez hozzá voltam szokva, sőt vártam is a mai napot.
De nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz.
Véget ért.

Enyém a középső, rózsaszín diszkó lufi

Lányok az évfolyamról