mese

Bruno Bettelheim " A mese bűvölete és bontakozó gyermeki lélek " c. művében a mesék fontosságáról írt. Kis korunk óta mesékkel tömnek bennünket. Mindenki ismeri a csúf békát aki daliás herceggé változott, Hamupipőkét, akit megtalált a herceg, vagy Csipkerózsikát, akit az örök szerelem hozott vissza az élők sorába. Bruno Bettelheimnak nem volt igaza. Nincsen szükségünk ilyesfajta mesékre. Semmi álomvilágra,semmi happy endre. Csupán a szín tiszta valóságra.
Andersen horrorisztikus meséit feljavították. A Grimm testvérek történeteiből csak a nevek maradtak meg. A könyveket hamisan filmesítik meg.
Egyedül a mitológiának hihetünk. Amiben a valóságot írták le. Az emberek hittek benne, és ez volt valóságos életük alapja. Erkölcsi tanulságot ültettek meséikbe, amelyet minden generáció hordozott magával.
Bezzeg mi, fiatalok, hiszünk az amerikai csoda filmeknek, a lányok megtalálják bámulatos és gazdag mesebeli hercegeiket, és chanelben mondják ki a boldogító igent.
Legalább elmondhatom, a hiba nem bennünk keresendő, hanem a Bruno Bettelheimban, aki Hermionét játszott, s nem nyugodott amíg ezt mindenki észre nem vette.

megváltoztam

Sokat és sokszor írtam már a változásról. Ez az egyik dolog,amivel hadilábon állok. Az éremnek két oldala van. Ez igaz is !
Az életem fenekestül felfordult. Még térképpel sem igazodnék ki rajta. Az ágyam és az emberek közötti főutakon elvesztem, de a mellékutakon egyenesen el is tűntem. 3 éve ugyanazt a pizzát rendelem az utcánkban lévő étteremből. Tegnap azon kaptam magam, hogy átváltottam a 13-ról 5-re. Szomorúan tapasztaltam, hogy ízlett a változás, pedig nem kellett volna.
Néha elgondolkodtam azon, mi lenne ha egy internetes társkereső oldalon mesélnem kéne magamról. Minden ember különlegesnek szeretné magát beállítani, olyannak ami rögtön megfogja a másikat, de mégsem tűnünk kétszínűnek. Régebben azt hittem ez menne is. Sőt még szívesen szeretem most is azt hinni. De az a tapasztalatom, hogy a hobbik és az érdeklődési körök listája egyre rövidebb lesz.
Megváltoztam. Elvesztettem a régi önmagam. És bár nagyon sokáig jól éreztem magam így, de amikor rádöbbensz mit fel nem adtál mások kedvéért, nem fogod magad rózsásan érezni.
Megtanultam más zenéket hallgatni, más filmeket nézni, más ruhákba öltözni, más szókincset használni. De legfőképpen annyira tökéletesen megtanultam a leckét, hogy az álarc lassan az én arcommá vált.
Igyekszem lemosni magamról a sminket, és visszatalálni azokhoz az emberekhez, akik jó hatással vannak rám.
Hiszen a vakolat alatt, azt hiszem, túl szép bőr leledzik ahhoz, hogy ne engedjük mutogatni.
Viszont, vissza kell szoknom a régi életembe. Amikor egy héten csak egy dolog történt, amikor órák előtt zenét hallgattam, és amikor még nem voltak kétszínűek a barátaim.

Hibák

Pár száz évvel el ezelőtt Benjamin Franklin megosztotta a világgal sikerének titkát. Amit ma megtehetsz - mondta, ne halaszd holnapra. Ez az ember fedezte fel a villamosságot. azt hinnénk, többen is megfogadjuk a szavát. Nem tudom miért halogatjuk a dolgokat. De ha tippelnem kéne, azt mondanám, a félelem az oka. Félelem a kudarctól, a fájdalomtól, a visszautasítástól. Néha pusztán a döntéshozataltól félünk. Mert hogy, mi van, ha tévedünk. Mi van, ha helyrehozhatatlan hibát követünk el. Akármitől is félünk, egy dolog tuti biztos. Idővel a fájdalom, hogy nem tettünk meg valamit, nagyobb mint a félelem, hogy megtegyük.
Ki korán kel, aranyat lel. Kétszer ad ki gyorsan ad. Aki sokat markol, keveset fog. Nem csinálhatunk úgy mint akinek nem szóltak. Mind ismerjük a közmondásokat. Hallottuk a filozófusokat, a nagyszüleinket akik a rohanó időről beszéltek. Ugye ismerős a mondat: ragadd meg az alkalmat. Mégis néha magunknak kell rájönnünk. El kell követnünk a saját hibáinkat. Meg kell tanulnunk a leckét. A ma lehetőségeit besöpörjük a szőnyeg alá. De egyszercsak nem megy. És akkor végre tényleg felfogjuk miről beszélt Benjamin Franklin. Hogy jobb tudni, mint sötétben élni. Hogy jobb az ébredés, mint az alvás. És hogy a legnagyobb bukásnál is a legcsúnyább, a legszörnyűbb hiba is jobb, mintha mégse próbáljuk.

Edith Piaf - La foule

hivatás

Már kiskorom óta bennem van a vágy, hogy cukrász lehessek. De hát ha az ember lánya gimnáziumba jár, önkéntelenül is csak az egyetemek között keresgél.
Voltak napok, amikor 3 süteményt is megsütöttem. Mostanra túl vagyok tortákon, fagylaltokon, saját recepteken is. Pozitív visszajelzések miatt megnőtt az önbizalmam, és erősödött bennem a vágy, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
Nézegettem az interneten tanfolyamokat. Találtam is egyet, 8 hónapos. A gond az, hogy a nyáron megkeresendő pénzemet jogosítványra, vagy cukrász tanfolyamra költsem.
Nehéz kérdés.
A mai nap 2 féle süteményt sütöttem, holnapra is kilátásban van egy.
Egyszerűen ismételten belebolondultam a kavarásba, habverésbe, kóstolásba.
De végre megint irányt látok az életemben! És ez nagyszerű.

tapasztalat

Kezdem érezni, hogy nem azért leszek egyre tapasztaltabb az életben, mert például minden bulin ott vagyok, vagy ismerem azt akit ismernem kell. Nem. Hanem azért mert történnek velem ezen kívüli dolgok is, vagy ezen kívüli emberek is.
Hiszem, hogy az emberek taníthatnak meg az életre.
Azért lesz jó az érettségid, mert tanultál, és nem azért, mert másra bíztad magad; ergo, hogy nem lesz senki sem olyan kegyetlen, hogy érthetetlen feladatot rakjon be.
Azért nem fogsz pofára esni, mert nem hagyod, hogy mások kijátszanak.
Akkor jössz rá, hogy a körülötted élő világ valótlan, amikor mások megmutatják, hogy te nem illesz bele.
Akkor jössz rá, hogy semmi sem számít, amikor megmutatják, hogy te nem számítasz.
És végül akkor jössz rá, hogy mégsem vagy olyan elveszett, amikor valaki puszit nyom az arcodra annak ellenére, hogy nem szereted ezt a társadalmi "közlési" formát.
Én hálás vagyok mindenkinek, ha rosszat tesz, ha jót, azért, hogy a végén tapasztalt legyek. De neked, aki elviseli,ha imitálom az emberek tánc mozdulatait a nappaliban, neked a legjobban!

!

Olyan vagyok, amilyen ! :)