Nem hiszek az esti álmokban. Rájöttem, hogy leggyakrabban olyan elemeket tartalmaznak, amik éppen mozgat minket, vagy a mindennapjainkat.
Vannak azonban olyan álmaim, amik mély nyomot hagynak bennem. Biztosan azért, mert arra vágyom, igazak legyenek. Reggel amikor felkelek, a rózsaszín köd eltűnik, és ott maradok az ágyamban, egyedül néhány halvány emlékkel. Bevallom, képes vagyok utána napokig rosszul érezni magamat. Hiányérzetem támad, mintha egy karnyújtásnyira lett volna minden, én pedig nem értem el.
Ma szintén így keltem. Borzasztó mennyire nem találom miatta a helyem.
május 29, 2011
álmok
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
akkor most húnyd le a szemed....és merj nagyot álmodni!
Megjegyzés küldése