Mindent akarok. Méghozzá egyszerre. Nem értékelek semmit igazán, és nem tudom reálisan látni önmagam.
Hitetlen Tamás vagyok. Bele kéne gondolnom abba, hogy hányan irigyelnek olyan dolgokért, amik nekik nem adatott meg, nekem viszont igen. De én nem értékelem. Önmagamat sem értékelem. Pedig biztosan kell, hogy legyen bennem is valami szeretni való, valami különleges, valami irigylésre méltó. Csak jönnék rá mi az.
Mi az, ami nekem van, de másnak nincsen ?!
Szeretném számba venni, miért lehetek hálás. Van tető a fejem felett, van kezem lábam, tudok mozogni, nincsen halálos betegségem. Más ennek örülne, én pedig még károsítom is magamat mindenféle örömökkel.
Bár ne lennék ilyen...!
május 14, 2011
szerencse dolga
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
gyönyörű szobád van és egy nagyon jó blogod, elgondolkodtató és őszinte írásokkal.(én nem boldogulok a blogtervezővel és időm sincs rá ezért minden a fejemben marad :( )
és lelkes olvasóid :)
nagyon köszönöm :))
Megjegyzés küldése